A sárgaréz története több ezer évre nyúlik vissza. Úgy tartják, hogy a sárgaréz előállítása i. e. 5000 körül kezdődött, amikor a Közel-Keleten és Európában a korai kohászok tudtukon kívül réz- és cinkércet kombináltak. Azóta a sárgaréz világszerte alakította a civilizációkat, és döntő szerepet játszott az iparban.

Római Birodalom A Római Birodalom segített a sárgaréz népszerűsítésében, "Aes"-nek nevezték, és érmék, szobrok és dísztárgyak készítésére használták. A sárgaréz mint sokoldalú, vonzó anyag értékét széles körben felismerték ebben a korban.

Középkori Európa (Kr. u. 500 - 1500) A középkorban a sárgaréz az európai művészet és építészet alapanyagává vált. Olyan régiókban, mint Németország, Franciaország és Németalföld (a mai Belgium, Hollandia és Luxemburg), a sárgarézből készítettek vallási tárgyakat, szobrokat és építészeti elemeket, ami virágzó iparágat táplált.

A reneszánsz (14-17. század) A reneszánsz a rézművesség fejlődését hozta, olyan művészek, mint Donatello és Leonardo da Vinci bonyolult szobrokat és díszeket készítettek. A sárgarézöntési technikák fejlődtek, így a fém a művészet népszerű médiumává vált.

Ipari forradalom (1760 - 1840) Az ipari forradalom idején a sárgaréz iránt jelentős kereslet alakult ki, mivel a gőzgépek, a hajóépítés és a távírórendszerek számára nélkülözhetetlen volt. Az új gyártási technikák, mint például a hengerlés és a sajtolás, lehetővé tették a sárgarézlemezek, -csövek és -rudak tömeggyártását.

Modern korszak (20-21. század) A modern időkben a sárgaréz továbbra is létfontosságú az olyan iparágakban, mint az elektrotechnika, a vízvezeték-szerelés és az autógyártás. Meleg megjelenése és kiváló akusztikai tulajdonságai miatt a hangszerek, dísztárgyak és háztartási berendezések kedvelt anyaga is.